Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szirének

A szirének csodás hangú, de gyilkos természetű tengeri nimfák, akik egy  kis szigetcsoporton laktak, Campania partjainak közelében, más források szerint Szicíliában a Pelorum hegyfoknál, Capri szigetén.

Akhelóosz folyamisten és Melpomené múzsa, valamint Szterópé leányai, vonzóak és borzalmasak egyszerre. A kísértés, a világi örömök és az érzéki vágyak megtestesítői: bűvös hangú, asszonyfejű, de madárszárnyakkal és karmokkal rendelkező szörnyek. Varázslatos hangjukkal és bölcs mindentudással elcsábítják a tengerészeket, majd megölik őket. A legelterjedtebb források szerint hárman voltak, Aglaiophoné, Thelxiepeia és Peiszinoé, de számukat egyes elbeszélések kettőre, mások háromra, négyre illetve kilencre teszik.

A szirének, édesanyjuktól gyönyörű hangot örököltek, amire igen büszkék voltak. Idővel azonban gőgösek lettek és elbizakodottságukban versenyre keltek a múzsákkal. Vereségük büntetéseként a múzsák bűvös hangú, de vérszomjas félig ember, félig madár keveréklényekké változtatták őket, akik addig élhetnek, míg valaki bűbájuk elől meg nem menekül.

 A középkor halfarkú testet adott nekik – alakjuk így került a népmesékbe, ahol mint vízi tündérek vagy sellők jelentek meg (Kis hableány).Az erős, kellemetlen hangú jelzőkészülék, a sziréna, a szirénekről kapta nevét.Történetüket elsőként Homérosz meséli el az Odüsszeiában. Fiatal leányok, akik a nyugati tenger egyik szigetén laknak és bájos énekükkel az arra vitorlázó hajóst és utast tőrbe csalják, majd felfalják. Virágos mezőn ülnek, ám körülöttük hevernek az áldozatul ejtett férfiak bomló tetemei.(Odüsszeia: XII. 39–52).

 

mer.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

forrás: Wikipédia